Milán azt szerette volna tőlem megtudni, ha ő felnő, hol fog élni. Elmagyaráztam neki, hogy bárhol a világon élhet, ahol csak szeretne. Ő persze állította, hogy mindig velünk fog lakni, és a Liza lesz a felesége. Aztán hirtelen meggondolta magát, és gyorsan beavatta kishúgát a házasélet rejtelmeibe...Bevallom, eddig mindent rosszul csináltam:
-Liza, ha Apa felesége lennél, kiosonhatnál korán reggel, és ugrálhatnál Apa hasán.
...
Nálunk az esti fürdetés előtt a gyermekek általában komolyan le szoktak betegedni. Liza rendszerint lefekszik a szőnyegre és bizonygatja, hogy ő aztán egy lépést se tud megtenni, Milán meg simán megsüketül. Persze megkaphatnánk őket a hónuk alatt és kicipelhetnénk őket, de mi a liberális nevelés híveiként inkább hosszasan tartunk motivációs beszédet.
Fürdőszobában már egyedül vetkőznek le.
-Anya, minden megy a szennyesbe? -kérdezi Milán..
-Nem! A Liza kék nadrágja, meg a te szürke nadrágod még jó lesz holnap. Azt ne dobjátok be!- válaszolok és oda se nézve én is teszem a dolgom tovább.
Kis csönd. Hallom, hogy nyílik a szennyeskosár, turkál, mivel már mindent bedobott a szennyesbe.
-Anya, a Liza gatyája megvan, de az enyémet nem találom! -kiálltja teljesen kétségbeesve.
-Nem baj, Milán, majd én megkeresem. Ne foglalkozz vele.- nyugtatom meg úgy, hogy még mindig háttal állok neki.
Nem adja fel, tovább kutat a szennyesruha-kosárban.
-De Anya, nem találom a gatyám!
-Nem baj, Milán. Majd megoldom. - válaszolok, most már kevésbé higgadtan.
Kis csönd elteltével, aztán megkönnyebbülten így szól.
-Ja, .. még rajtam van!
...
Liza márciusi születésű kislányként igazi kos. A véleménye mellett mindig is mindenkor kitart, nem lehet vele veszekedni és meggyőzni... Vagy csak egyszerűen egy nő, az érvelés mestere!
-Anya, tegnap veled alszom.
-Úgy érted, hogy holnap?!
-Nem, tegnap!
-De Lizám, a tegnap az már elmúlt!
-Ne aggódj, lesz még tegnap!
...
Léteznek olyan összefüggések a világban, amit csak egy 5 éves gyermeki logika tud összekapcsolni:
- Én leszek Robin Hood! Liza, te meg lehetnél János herceg. Tudod, János herceg olyan mint Darth Vader, csak gonoszabb.
És igen, rábeszélte...
....
Anyira próbálkozunk jó szülőnek lenni, jó példát mutatni. Aztán mikor jön a gyermekek részéről a visszacsatolás, hogy tényleg jók vagyunk, akkor az önbizalmunk két szintet ugrik. Néha meg nem:
- Anyaaa, te kit szeretsz a legjobban? -kérdezte Milán.
- Téged, Lizát, meg Apát! És te kit szeretsz a legjobban?
- Én a békákat, gőtéket, szalamandrákat...
...
A családom szerint a fiam, teljesen olyan, mint a bátyám. Az uram családja szerint, a fiam teljesen olyan, mint ő gyerekkorában. Szerintem, viszont rám ütött:
-Liza, olyan színűre fested, amilyenre akarod, de inkább én mondom meg.
...
Ez egyszerűen nem kíván semmilyen magyarázatot:
Liza: "Anya, szomjas vagyok, le akarom borítani a fogaimat."
...
A Liza sokszor érdeklődik, hogy miért nem ő született először. Ilyenkor persze mindig megígérem neki, hogy legközelebb ő lesz az első. Egyszer aztán bevallotta, hogy valójában ez az ő döntése volt:
-A Milán akkor kelt ki, amikor én még aludtam. Én láttam, hogy sötétedik, ezért inkább összegömbölyödtem.
...
Valamelyik este már nem akartak esti mesét hallgatni, ezért inkább arra kértek, hogy játszunk még "repül a, repül a.." játékot. A sokadik repülő tárgy után villámgyoran bedobtam:
-Repül a, repül a televízió!- és mindkét gyerek felrakta a kezét.
(Annyira jó vagyok, mindkét gyereket kiejtettem a játékból!)
- Kiestetek! Jó éjszakát!
Ellenkezés nélkül szépen bevackolták magukat az ágyukba, elcsöndesedtek, majd még mielőtt kiosontam volna, Milán halkan megkérdezte:
-Anya, mi az a televízió?
-?!*?!?! Jaaaa, hogy ezért estetek ki. A televízió az a tv.
-Kérlek, ne mondd többször, hogy televízió, mert azt hiszem, az egy hal.
...
Szoktunk olyat is játszani, hogy a legkülönbözőbb témakörökből kérdezek sokat, gyorsan egymás után, és a gyerekeknek minél előbb meg kell válaszolni. Természetesen, ezeket a játékokat a Milán nyeri. Liza már kezdte megelégedni, hogy a Milán rendre gyorsabban és pontosabban válaszolja meg a természettudományos kérdéseimet, így eldöntötte, hogy most ő lesz a gyorsabb:
A kérdés így hangzott:
-Mennyi 3+2?
-Zebra!
Hát igen, ő is rám ütött...
