Furcsa, hogy a tegnap egy pár főtt virslivel lezárt egy korszakot, és a ma egy tál lencsével megnyitott egy újat. Az új korszak első napjának első óráját nem is mi választottuk meg, csak megyünk a hagyomány útján, és elfogadjuk, hogy EZ lesz az a nap, mikor vakítóan fehér új lapunkat -fejlécén 2012- kezünkbe vesszük.
Az új évbe most sem mámoros éjszaka és a konfettitől kócos hajam kísért el, hanem kisfiam egyenletes szuszogása. Most még csak ez számít.
Már nem nézünk hátra -legalábbis egy ideig-, nem keresünk kibúvókat, csak gyönyörködünk az új, még mindig hófehér lehetőségünkön. Terveket szövünk, hogy milyen sok színes emlékkel, elhatározással töltjük meg, de egyenlőre nem merünk ráírni semmit.
Én, a magam részéről összegezést sem készítek. A pillanat döntéseinek sikerességét -legyenek jók vagy rosszak- az idő válaszolta meg, és ez így lesz most is, nem tehettünk ellene semmit. Talán nem is akarunk. Az elkövetett hibák, a rosszul megválaszolt kérdések, a bántó szavak mind hozzájárulnak ahhoz, hogy személyiségünk tovább forrjon a tökéletesség felé.
Az új évet kísérje hangos, szívből eredő kacaj és a múlt barátságainak őszinte simogatása. Talán ezt írom a papíromra, és ezt kívánom Nektek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése